Világ életemben kutya párti voltam! Körülbelül négy éves lehettem, amikor megkaptam életem első kutyáját!

Még most is emlékszem a napra, amikor kiválasztottuk őket, mert a bátyám is kapott egy kis tacsi keveréket.

Életem egyik nagy döntése volt - A kis foltosat vagy a zsemle színűt válasszam. Furcsa módon a foltos jobban tetszett, de mégis a zsemleszínűre esett a választás. Ő volt Peti (Peti meghálálta a választásom, mert több, mint 18 évig hű tagja volt a családunknak) - és a testvére Dani.

Már első este meg kellett tanulniuk lépcsőzni. Igaz, hogy csak kb 15cm magasak voltak, de az első feladat ki volt adva nekik :)

Nemsokkal később az unokatesóméktól kaptunk egy német dogot - Annyt!

Mivel nagytestű állat, ezért Gyomaendrődön felkerestük a kutyakiképző iskolát és elkezdtünk vele suliba járni. Ez volt az első olyan eset, hogy a kutya kapcsán új barátokra tettünk szert. Ezek a barátságok a mai napig valamilyen szinten megvannak! :)

Az évek múlásával volt még egy kutyám! Ő is számomra filmbe illő szerepet töltött be az életemben, mivel a 18-dik születésnapomra kaptam - egy Golden Retrievert. Gyönyörű volt és hihetetlenül okos!

És most jelenleg egy máltai selyemkutya büszke tulajdonosa vagyok! Nagy dilemma előtt áltam, amikor lehetőségem nyílt rá, hogy magamhoz vegyem, mert mindig szerettem volna a társasházi lakásba, de mivel kiszámíthatatlan időbeosztás szerint éltem a napjaimat, így nagyon elgondolkodtam, hogy egy kitett kutya, aki már elmúlt egy éves - biztosan vannak rossz szokásai ... stb - hogyan tudnám kezelni őt.

Elhatároztam, hogy elmegyek, megnézem magamnak - és ha összebarátkozunk, akkor haza hozom. :)

Mondanom sem kell... szerelem volt első látásra. :) A kutyakozmetikus, akinél hagyták, hogy keressen más gazdát neki, mert bárki másnál jobb helye lesz a kutyának... azt mondta, hogy nagyon bizalmatlan volt mindenkivel, hozzám pedig elsőre odabújt! :) Ígyhát lett egy új lakótársam! :)

A kutyatartás első lépésben rákényszerített arra, hogy döntést hozzak - ugye ez is egy nagy dolog! Emberek képtelenek döntést hozni különböző helyzetekben! Majd megtanított arra, hogy felelősséggel tartozom egy ártatlan kis lényért. Ő mindenben számít rám. Van egy napi menetrendje! Hihetetlen... én - aki imád aludni?! Reggel - jobb esetben 6-kor jelzi, hogy ideje foglalkoznom vele. Ő már kialudta magát vagy épp ügyes bajos dolgait akarja már elvégezni!

Kellő határozottságra is szükség van ahhoz, hogy a számomra megfelelően viselkedjen. Sokan poénkodnak azon, hogy egy kutya az előszoba a gyermekneveléshez! És valahol igazuk is van! Először végy egy virágot, ha azt életben tudod tartani - akkor jöhet a kutya :) Majd a gyerek!

A mindennapjaimban az életritmus megváltozott, elkezdtem megismerkedni az emberekkel a környezetemben - akik évek óta itt laknak körülöttem, de nem tudtam róluk semmit! A kutya egy nagyon jó közösség építő lett az életemben! 

Az utcán megállítanak csak azért, hogy megsimogasság a kutyát. Olyan édes látni azt, amikor az idősek barátkoznak ezzel az apró kis lénnyel - és már nem rettegek attól, hogy milyen reakciót fog ez belőle kiváltani! :)

És természetesen nem csak az idősek! Minden korosztályt megérint egy aranyos kis kutya jelenléte! :)

És tovább megyek - a személyes konzultációkon is terápiás hatással van a hozzám érkezőkre. Megnyílnak és jól érzik magukat a társaságában. :)

Szóval! Összegezve a kis történetemet - úgy gondolom, hogy mindamellett, hogy a legjobb hallgatóság és a leghűségesebb barát - minden korosztály számára nagy tanulást és személyiségfejlődést hozhat egy kutya tartása!